2014 augusztusában Dél-Angliában nyaraltam egy hétig. Az ottlétem alatt egy Sir Lancelot Capability Brown által kialakított angol kertben létesített természetvédelmi alapítvány vendége voltam. A rövid, de annál tartalmasabb idő alatt sikerült egész Cornwallt bejárni.
 |
| Sleeping Goddes |
Elsőként a The Lost Gardens of Heligan nevű botanikus gardenesque, azaz különböző stílusokat vegyítő kertben jártunk. A kertet a 18. században hozták létre, a 20. század elejéig a Cornish Tremayne család kezelésében állt, majd egy egész évszázadig a feledés homályába merült, és sajnálatos módon a II. világháború után hanyatlásnak indult. 1990-ben egy hurrikán pusztítása nyomán fedezték fel újra, és kezdték meg a helyreállítását. A kert rehabilitációja Tim Smit nevéhez köthető, aki több könyvet is írt a felújításról, és magáról a kertről. A 32 hektáros kert több különböző stílusú részből áll. Található itt Jungle garden (dzsungel), vadvirágos mező, állatfarm, rododendron kert, reneszánsz kert, üvegház stb.
 |
| Kötélhíd |
Legalább fél nap, mire körbejárja az ember a teljes parkot. Szerencsére családbarát a környezet és a bejárat mellett van étterem, kávézó, valamint a rododendron kert mellett éppen kerti sütögetés zajlott. A helyes útirányt sok helyen táblákkal jelölték ki, illetve kerítéssel zárták el előlünk azokat a részeket, ahova csak dolgozók mehetnek. A kertben leginkább a Jungle Garden nevű kertrészletet szerettük volna megnézni, mivel többen is ajánlották. Egy térkép alapján tudtuk bejárni az eldugott részeket is. A kert első fele olyan, mintha egy elvarázsolt erdőben járnánk. Itt bukkannak fel a kőből és díszfüvekből készült szobrok, például a Mud Maid, és a Giant's Head, melyeket az idő elteltével még inkább befedett a moha és valóban úgy tűnik, mintha a földből másznának elő. Ha valaki a Lost Gardens of Heligan kertjére rákeres az interneten, elsőként a Sleeping Goddes szobrát adja ki.
 |
| The Jungle Garden |
Az erdőből eljutunk a Lost Valley nevű részhez, ahonnan a felgyülemlő víz a tengerbe folyik. Itt különböző művészeti alkotásokat helyeztek el, például fűzből készült szobrokat. A Jungle Garden jellegzetessége nevéből fakadóan is a különleges trópusi növénygyűjtemény, melyeket Európában leginkább csak üvegházban lehet látni. A Jungle Garden egyik legextrémebb része egy függőhíd, amely egyáltalán nem magas és nem is veszélyes, de pár pillanatra az ember átélheti a hollywoodi filmek által közvetített érzést. De persze kell hozzá egy vicces útitárs, aki az ember mögött ugrál, és így egy kicsit ijesztővé válik a himbálózó kötélhíd. A vízfelületek kialakítása is a trópusokat idézi, hihetetlen párás a levegő, és a fák alatt-között lehet sétálni, ugrálni, közben hallani a víz csobogását, egészen elképesztő élmény. A kertben tovább bolyongva eljutunk egy vadregényes mezőhöz, ahol egy jurtát is találtunk.
 |
| Vadvirágos rét |
Sajnos a jurtát az időjárás viszontagságai megviselték, eléggé leromlott állapotban volt. Az Ambios alapítvány magyar gyártmányú, és magyarok által épített jurtákban folytatja tevékenységét, érdemes lenne javasolni, hogy cseréljék le magyar gyártmányúra. A jurtában egykor pónilovakat is tarthattak, erre utal a belső térben a szalma maradványa és persze a jellegzetes illat. Innen tovább indulva jutottunk el a gyerekek számára legizgalmasabb részekhez, az állatfarmhoz és a "játszótérhez". Az állatfarmon lehetőségünk volt simogatni szabadon legelő birkákat, malacokat, vadludakat, ha hagyták. A játszótéren pedig különleges szabadtéri játszóeszközök voltak kihelyezve, melyek közül volt, amire mi felnőttek is szívesen sorba álltunk. A következő rész volt a manapság minden kertek kötelező eleme, a zöldséges-veteményes kert, üvegházakkal kibővítve. Az egyik üvegházban igen bőséges muskátli gyűjtemény volt. Innen indulva jutottunk el az én személyes kedvencemhez, az évelőágyásokhoz.
 |
| A veteményes kert előtérben az őszirózsákkal |
Különböző színű és méretű őszirózsát ültettek a sorokba, én csak irigykedve néztem ezt a gyönyörűséget. A szomszédságban egy bájos, itáliai kertet alakítottak ki, kis kápolnával. Érdekesség, hogy magánszemélyek a kedvelt helyeikről úgy emlékeztek meg, hogy a padokra fémtáblákat helyeztettek idézettel. Még az is lehet, hogy a padok is adományból érkeztek, de ezt nem tudom biztosan. A reneszánsz kiskert visszafogott, letisztult stílusához jól illenek a látványos pontban kihelyezett kerti csobogók, madáritatók. Nyugat-Európában nagyon népszerűek a rododendronok, előszeretettel ültetik őket, sőt sok helyen elvadultak. Ebben a kertben egy hatalmas, összefüggő rododendron erdőt találhatunk, óriási méretekkel. Számomra meglepő volt ennek a növénynek az elterjedtsége itt nyugaton. A gyönyörű szép lila, ciklámen vagy fehér virágaival, magas nedvességigényével és sötétzöld leveleivel jól párosítható más növényekhez és üde színfoltja a kerteknek. Utólag viszont visszagondolva már tizenévesen olvastam A Manderley-ház asszonya című könyvet, mely Angliában játszódik és amelyben a rododendronoknak jelentős szerepe volt a ház kísértetiességének leírásában. Valóban tud hátborzongató és nyomasztó lenni a girbegurba összenőtt ágrendszerével sötétben, félhomályban, de szerencsére itt napközben jártunk, így bennem pozitív élményként maradt meg. A terebélyes rododendron gyűjtemény körbeöleli a tisztást, mely a turisták kedvelt piknikezőhelye.
 |
| Rododendron-erdő |
A tipikus angol esős, nedves időjárásnak köszönhetően a botanikus kert nyár végén is a zöld különböző üde és friss változataiban pompázott, és a virágos növények a szivárvány színeiben tündököltek. Ha erre jártok, mindenképp szánjatok minimum fél napot a kert megtekintésére. A belépő 12 font volt, de azt gondolom, hogy ha már eljut ide az ember és van ideje, megéri befektetni.
A kert hivatalos honlapját itt találod.
http://www.heligan.com/
A képeket Nagy József készítette, akinek köszönhetem a kirándulást is:)
