Park an der Ilm avagy Goethe és a bárányok 1. rész

Goethe kis kerti házikója (mai Goethe-múzeum)

Fél évig Németország szívében, Türingia egyik nagyon kedves városában, Weimarban éltem. A város az UNESCO örökség alá tartozik egyrészt építészeti, másrészt irodalom és zenetörténeti értékei miatt. A várost kettészeli az Ilm-folyó, mely mentén sétálva három nagyobb park is elérhető. Északon a tiefurti kastélypark, a város központjában a Park an der Ilm, délen pedig a Schloss Belvedere és a hozzá tartozó kert található. Az Ilm-folyó a három nagyobb méretű parkot összekötve egy zöld folyosót képez. A folyó mentén sétálva be lehet járni a  környéket. Én legtöbbször az Ilm északi szakasza mentén futottam el Tiefurtig, igen kellemes élmény folyó és erdő között a természet lágy ölében futni. A Park an der Ilmet 1778-1828 között létesítették, klasszikus és poszt-klasszikus-romantikus hatások érvényesülnek benne. A park kialakítása jellemzően angol tájképi kertre hasonlít, egyes elemei azonban a barokk kertekre emlékeztetnek, de ezek olyan kis részét képezik a kertnek, hogy nem számottevőek. Az angol tájképi kertekben oly jelentős látványkapcsolatok itt is megtalálhatóak, legtöbbször a Goethes Gartenhaus épülete bukkan fel nem várt helyeken. A Park an der Ilm története szorosan összekapcsolódik Goethe weimari munkásságával. A parkban található Goethe egykori nyári lakja a kis zöldséges kerttel, melyben ma a Goethe-múzeum is megtalálható. A múzeum a park kellős közepén áll, de szinte bárhonnan remek kilátás nyílik a bájos épületre. 

Goethes Haus látványa a fák közül

Kifejezetten jól sikerült lefotózni a térképet mutató táblát, 

de a lényeg látszik

Az épületben a korabeli bútorok és díszlet alapján megállapítható, milyen szerényen élt Goethe ebben a nyári házikóban. A város központjában persze áll Goethe állandó lakhelye, amelyben szintén múzeumot alakítottak ki. Az egyik leírás szerint Goethe telihold idején az Ilm-folyóban fürdőzött meztelenül és ez az élmény ihlette az An den Mond című versét (Holdfény). A park környezetében szerencsére nem ez az egyetlen múzeum, amit meg lehet tekinteni. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a parkban és mellette található építészeti jellegű értékek nagyobb horderejűek, mint maga a park. Persze ez semmit sem von le az értékéből, nem véletlen, hogy hétvégén, és hétköznap is rengeteg a látogató.

Ilm folyó

A kert leírása közben döntöttem úgy, hogy két részre osztom a Park an der Ilmről szóló bejegyzést, mivel nemcsak kertművészeti emlék, de építészeti értékek gyűjtőhelye is egyben és ezt érdemes külön is megemlíteni. A park a város központjából, a weimarer Schloss felől indul. A parkot végig kettéosztja a folyó, amely a városban is egyfajta határt képez. A park mentén mindkét irányban dél felé gyönyörű villák láthatóak, melyek közül egy néhányban a Bauhaus Egyetem külömböző tanszékei székelnek. A folyó túlsó oldalán Weimar rózsadombja található. A vár tövében is számtalan emlékmű, múzeum és kulturális intézmény helyezkedik el, annak aki csak egy-két napra érkezik, feltételezhetően nagyon tömény ennyi élményt egy helyre sűríteni. Fél év alatt nekem sem sikerült teljesen felfedeznem. A park egyik nagy előnye, hogy bár a folyó méretei egyáltalán nem akadályoznák, de egyes helyeken lehetetlen megközelíteni a partot, itt azonban a hídtól dél felé a teljes szakaszon lehet a folyó mentén közlekedni. A park bejáratánál lévő, az Ilm folyón átívelő kőhíd ősszel a ködös időben csodálatos látványt mutat. 

A Németországban oly gyakori látvány: legelésző bárányok a park kellős közepén

A park 27 épített eleme közül számunkra érdekes lehet Petőfi szobra, valamint Liszt Ferenc egykori háza, mely múzeum is egyben. Sajnos a meleg tavaszi időben már nem volt alkalmam a parkban sétálgatni, de hallomásból tudom, hogy ilyenkor nyüzsögnek az emberek és rendszerint a hétvégét vagy a délutánokat piknikezéssel töltik.
A képeket Nagy József készítette.