Keukenhof - tulipánok kertje

A jellegzetes holland tulipánmező, itt még a virágzás elején

Hollandia méltán híres végeláthatatlan tulipánmezőiről. Ha az ember Hollandiára gondol, elsőként talán a tulipánok jutnak eszébe. Azonban becsapós ez a gondolat, ugyanis a mezőgazdasági területeken tulipánok mellett jácintot, nárciszokat, fürtös gyöngyikéket is termesztenek, fokozva ezzel a még intenzívebb színhatást. Hollandiában az időjárási viszonyok kedvezőek a növények termesztésének, a fű télen-nyáron a zöld különböző árnyalataiban pompázik. Az éghajlati adottságok előnyeit használták ki a tulipán termesztésre is. A tulipán a törökök hódítása idején került Európába. Hollandiában az isztambuli nagykövet, Augerius Gislenius Busbequis honosította meg ezt a növényt, 1593-tól a leideni egyetem professzoraként tulipánokat ültetett az egyetemi parkba. A 17. századra már több mint ezer fajtát jegyeztek. Mára egész iparággá nőtte ki magát a tulipán termesztés, családok ezrei élnek ebből. 

Legszebb a sárga.

A világ egyik legszebb virágoskertje az április közepétől május közepéig nyitva tartó Keukenhof. A kertészek minden évben újabbnál újabb kreációkat alkotnak tulipánokból, jácintokból, nárciszokból, gyöngyikékből. A 32 hektáros kert évi 900 000 látogatót vonz. 2013 tavaszán a húgommal erősítettük a létszámot. :) Utrechtből indultunk és átlagos turistaként vonatoztunk és buszoztunk, így meglehetősen körülményes volt eljutni a parkba, de az odaúton ért kellemes meglepetések és az ott töltött idő miatt bőven megérte. Vonattal kétszer kellett átszállni, majd buszoztunk. Lisse városáig kellett eljutnunk, ahová az utolsó állomástól busszal mentünk. A buszon a buszsofőr és a kedves utasok is lelkesen segítettek nekünk, megmutatták hol kell leszállni. Életemben először itt tapasztaltam, hogy a buszsofőröknek a leszálló utasok integetnek és megköszönik az utat. Milyen kedves gesztus, ugye? Később Németországban ezt többször is átéltem, úgy gondolom ez Németalföld sajátossága. Miután leszálltunk a buszról, egy piacszerűségen megkérdeztünk néhány eladót, hogy jutunk el Keukenhofig, ők meg hüledeztek, hogy gyalog akarunk menni. Tény, hogy a legalább két órás út után hosszú volt az egy óra séta, de fiatalok vagyunk, kibírtuk. A belépő 15 euro volt, ami borsosnak tűnik, de a kert tulajdonosai egy hónap alatt próbálják a kert fenntartási költségeit megkeresni.

A kert története egészen a 15. századig nyúlik vissza, ebből a korszakból készültek feljegyzések a vadászkastélyról. Ebben az időben Jacoba van Beieren grófnő kastélyának a hagyományos értelemben vett kertje volt, nevét is innen kapta, mely lefordítva annyit tesz: konyhakert. 1642-ben építette Adriaen Maertensz Block a ma is látható kastélyt. A 19. században Van Pallandt báró és bárónő megbízta Jan David Zocher tájépítészt és fiát, Louis Paul Zochert a kert áttervezésére. A ma ismert kertet azonban 1949-ben Lisse polgármesterének javaslatára tervezték. Terve az volt, hogy virágkiállítást rendezzenek Hollandia és Európa legszebb, legimpozánsabb tulipán hibridjeiből. A virágkiállítást azóta is minden évben megrendezik, törekedve arra, hogy újabbnál újabb növénynemesítéseket mutassanak be. A termesztés mára nemcsak a tulipánokra terjed, ottlétünkkor például a zárt térségben orchideákat, liliomokat, kálákat stb is meg lehetett tekinteni. 

Erdei folyó

Jácint csodák

A kert stílusa ötvözi az egykori tájképi kert elemeit, melyek megjelennek a kanyargós utakban, az itt-ott felbukkanó kilátópontokban. A kert első felén egy szintén holland jellegzetesség, egy szélmalom is található, mely a turisták kedvelt célpontja volt. Kisebb-nagyobb vízfelületek osztják fel a területet, csatornák vagy tavak formájában. Az egyik tavon lépegető köveket alakítottak ki, melyen sétálva úgy érezheti az ember, mintha vízen járna. Az egyik legkedvesebb kerti elem a fürtös gyöngyikék folyószerű kiültetése volt, mely hatást a kék színnel és az íves vonalakkal sikerült elérni. Éles kontrasztot képeznek az élénk virágzó hagymás növényekkel a sötétebb zöld színű, ekkor már nem virágzó rododendronok. A növénycsodák kiültetésének különlegessége abban rejlik, hogy egyrészt változatos alakzatokban helyezték el a hagymagumókat, másrészt különböző színeket, sőt néhol fajtákat kevertek össze. Így jöhetett létre az egyik legszebb színkombináció, a kék színű gyöngyike, a lila színű jácint és a piros színű tulipán keveredésével. 

Számomra korábban elképzelhetetlen színekben pompázó jácintcsodákkal találkoztunk. Engem rögtön megihletett valamennyi, és egyből eszembe jutott Kosztolányi Mostan színes tintákról álmodom című költeménye. 

Az időjárás nekünk nagyon kedvezett, de Hollandiában elég gyakoriak az esőzések. Emlékszem, a kirándulást követő másnap szakadt az eső, így óriási mázlim volt, hogy a kertet megtekinthettem. És persze utólag is köszönöm a születésnapi ajándékot.:) 

Rossz idő esetére is van ötlete a szervezőknek, belső terekben is mindig valamilyen aktuálisnak mondható kiállítást rendeznek. 2013 tavaszán a The Beatles és az angol királyi család ihlette berendezéssel gazdagították a növénykiállítást. Azon nyomban ki is próbáltuk, hogy milyen lehet az angol teadélután egy királyi környezetben. Azt gondolom, Keukenhof méltán mutatja be a hollandok legnépszerűbb export termékét és egész napos szórakozást biztosít kicsiknek, nagyoknak és nektek egyaránt.:) 
A képeket Potapenko Nasztázia készítette, ezúttal is köszönöm neki.

Kékek. lilák, pirosak